TELEPÜLÉSBEMUTATÓ-TÖRTÉNELEM

Csíkszentlélek község 2004-ben alakult, azelőtt Csíkszentkirályhoz tartozott. A községhez négy település tartozik, ezek Csíkszentlélek, Csíkmindszent, Fitód és Hosszúaszó.  A községközpont Csíkszentlélek, amely Csíkszeredától 5 km-re fekszik, a Bánátus-patak völgyében.

Csíkszentlélek (románul: Leliceni) falu Romániában Hargita megyében. Közigazgatásilag 2004 óta önálló község, azelőtt Csíkszentkirályhoz tartozott. Csíkszeredától 5 km-re délkeletre a Bánátus-patak völgyében fekszik. Alszeg, Boroszló, Fitód és Szentlélek nevű tízesei máig különállnak. Nevét a Szentlélek tiszteletére szentelt templomáról kapta. Területe ősidők óta lakott. A falutól északnyugatra emelkedő Kőhegyen, valamint délnyugatra a Tilalmas-dombon bronz- és vaskori leletek kerültek a felszínre. A falunak 1332-es, Sacerdos de Spiritu néven történő első említésekor már volt temploma. A templomtól délnyugatra a Bánátus-patak mellett az 1661-ben a tatárok által elpusztított középkori falu maradványai kerültek elő. 1694-ben a határában vertek meg a székelyek egy tatár sereget, ennek az emlékét a falu határában álló Véreskép nevű emlékmű őrzi. 1910-ben Fitóddal együtt 696 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott.

A községközponthoz tartozó egyik település Csíkmindszent (románul: Misentea), amely egyike a legrégibb csíki falvaknak.
A megyeszékhelytől, Csíkszeredától délkeleti irányban 8 km-re fekvő falu a Mindszent-patak völgyében hosszan terül el a 123 B megyei út mentén.
Alapítási ideje egybeesik a többi csíki székely település alapításával, ez az idő az 1100-1200-as évekre tehető. Csíkszeredától délre 8-10 km távolságra, hol Mindszent, hol Nagyrét néven emlegetett patak völgyében 7 tízesre tagolódva helyezkedik el. A tízesek elkülönült csoportokat képeznek, ezért is használják rá az „imitt-amott” Mindszent nevet.

A falubeliek fő foglakozása évszázadokon keresztül a mezőgazdaság és az állattenyésztés volt, de még ma is nagyon magas azon személyek vagy családok aránya, akik a földművelésből és az állattenyésztésből tartják el magukat, de ez főként az idősebb generációra jellemző. A fiatalok többsége csupán szabadidejében kapcsolódik be a mezei munkákba és a szomszédos Csíkszeredában vagy külföldön vállal munkát.

Fitód (románul Fitod) falu Romániában Hargita megyében. Közigazgatásilag Csíkszentlélekhez tartozik. Csíkszeredától 3 km-re DK-re a Fitód és a Hosszúaszó-patakok völgyében a Nagysomlyó déli lábánál fekszik. Neve népies magyarázat szerint abból ered, hogy a Hosszúaszóban lakó fiak egyre lejjebb „tódtak”, azaz építkeztek. Egykor Csíkszentlélek felső tízese volt. A 19. században híres bútorkészítő asztalosai voltak. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott.

Hosszúaszó ( románul: Hosasău) elnéptelenedett falu Romániában Hargita megyében. Csíkszentlélekhez tartozik. A Fitód-patak forrásvidékén, a Hosszúaszó és a Tófeje-patak összefolyásánál festői völgykatlanban meghúzódó település. A falu 1974-ben néptelenedett el a szocialista területrendezés következtében. Lakói Mindszentre, Szentlélekre költöztek, házaikat pedig csíkszeredaiak vásárolták fel és hétvégi házakká alakították. Borvízforrásai, enyhe éghajlata a környék kedvelt pihenőhelyévé teszi 1910-ben 116 lakosa volt, de 1992-ben már csak 1 magyar lakta. 2024-es év végén, a település állandó lakossága 8 fő. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott.

A 2021-ben elvégzett népszámlálás szerint Csíkszentlélek község lakossága 2471 fő, növekvő tendenciát mutat, a 2011-es népszámlálás adatai szerint, amikor 2010 lakost regisztráltak. A lakosok többsége magyar (88,71%), kisebbségük roma (3,89%) és román (3,16%), illetve 4,13% nemzetisége ismeretlen. Felekezeti szempontból a lakosok többsége római katolikus (82,72%), kisebbségük református (3,72%), ortodox (2,67%), pünkösdista (1,9%) és mások (1,05%), illetve a lakosság 4,86% nem ismeri a felekezeti hovatartozást.

A falu római katolikus temploma középkori eredetű, a Mindenszentek tiszteletére emelték a XIII. században. A falu római katolikus temploma műemléképületként nyilvántartott középkori építmény, gótikus és barokk stílusjegyekkel. A templom búcsúját minden évben november elsején, Mindenszentek napján tartották.

Léstyán Ferenc egyik munkájában arra utal, hogy Csíkmindszentnek 1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Benedek a pápai tizedjegyzék szerint kétszer 3–3 régi banálist, 1334-ben pedig Miklós 3 régi banálist fizet. (Léstyán, 2011-01-31 idézi Beke: Az erd. egyházmegye. 178.; Orbán: Székelyföld. II. 33.) Említése az írásokban majd csak 1567-től válik gyakoribbá. Ekkor 30 kaput adóztattak meg, 1569-ben 31 lófő családot említenek, 1602-ben 55 családfő nevét jegyezték le.

Szintén az említett szerző szerint, a templom régebbi eredetére utal a két kőbe vésett dátum: 1230, a sekrestye külső falán, a nyugati ablak felett és 1247, a templom kerítésébe beépített kövön. Kétségtelen, hogy másodlagos a bevésés és későbbi, de megengedi annak feltételezését, hogy a későbbi újítások és átépítések során az eredetiről ismert dátumokat mentették át. A XIII. századi templom a gótikus korban késő gótikus szentélyt kap. (Léstyán, 2011-01-31 idézi Schematismus. 1882. 61.; Orbán: i.m. II. 33.)

Csikszentlélek települését először 1333-ban említik az okiratokban, de Spiritu Sancto néven. 1333-ban plébániatemploma volt, abban az évben a pápai tizedjegyzék szerint papja, János 1 banálist fizetett, 1334-ben 2 banálist. A falu nevét is a Szentlélek tiszteletére szentelt templomától kapta, a 16. század elején. A templom a 15. században épült gótikus stílusban, amelyből csak a szentélye maradt meg. A mai formáját az 1806-os restaurálás alkalmával nyerte el, amikor a templom hajóját barokk stílusban átalakították és meghosszabbították, ugyanakkor új mennyezetet is kapott. Abban a korban épült a tornya is. Gótikus jellegét a faragott támkövekre támaszkodó köbordázatos szentély igazolja. A szentély falába a paraszti gótikára jellemző szentségtartó fülke épült. A templom művészi szárnyasoltára 1510-ben készült. 1914-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került, jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható. A műemléktemplom harangját 1511-ben öntötték.

Csíkszentlélek és Csíkmindszent esetében meg kell említenünk a tízeseket. A Magyar Néprajz c. kiadvány soraiból kiderül, hogy a székely falvak tízesei nem merev határú, örök időkre szóló, rögzült nevű településrészek, hanem korszakonként változó, és a helybéli lakosság által is többféleképpen értelmezett települési és önigazgatási alakulatok. Az is nyilvánvaló, hogy a tízes mint települési és önigazgatási keret a Székelyföldön, és így Csíkmindszenten is, keveredik a nemzetségi településrend családi bokraival. Nagyon sok esetben az egy család nevét viselő településrész nevében a tízes szó is helyet kap, holott a családnév + tízes szókombinációval megjelölt településrész önigazgatási értelemben valójában nem tízes. (Balassa, szerk., 2011-01-31) Szintén az említett kiadvány világosan megfogalmazza, hogy a 17–18. századi falutörvények szerint a tízesek fontos szerepet töltöttek be a faluközösségek gazdálkodásában és mindennapi életében. Szervezték a közmunkát, felügyeltek a rájuk bízott kerítésekre, kapukra, hidakra, árkokra. A tízes választott vezetőjét tizedesnek vagy tizedbírónak hívták, aki elöljáróként büntethetett is. Ő osztotta a {56.} tizede számára felosztható füvet és erdőt. (Balassa, szerk., 2011-01-31 idézi Imreh, 1983: 67, 68). Csíkmindszent jó példája a különálló, kis tízesekből álló, székely községeknek. A tízesek egymástól 100-300 m-re vannak ma is egymástól, mára is megőrizték szétszórt települési alakjukat. Éppen a különálló falurészek látványa miatt nevezte a falut Orbán Balázs “imitt-amott Mindszentnek”. A tízesek száma hét, Orbán Balázs is pontosan hetet említ a Székelyföld leírása c. munkájában, azonban az általa említett megnevezések helyett ma már másokat használnak. A hét tízes a következő sorrendben követi egymást a Mindszent-patak völgyében: Sillók tízese, Felszeg, Templom tízes, Józsa tízes, Nagytízes, Kisboroszló vagy Ambrusok tízese és Nagyboroszló vagy Ladók tízese. Régen a tízesek közé sorolták a szomszédos Hosszúaszót is, amely jelenleg önálló településként szerepel, azonban a hivatalos statisztikák alapján egyetlen állandó lakosa nincs. Felhasznált szakirodalom:

Bakó Boglárka 2003

Az interetnikus kutatásokról In Lokális világok. Együttélés a Kárpát-medencében. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest

Balassa Iván (szerk.) 2011
Magyar Néprajz IV. Anyagi kultúra 3., Életmód
In http://mek.niif.hu/02100/02152/html/04/447.html

Bodó Julianna 2007

Szimbolikus térfoglalás és szerepe a rendszerváltás folyamatában In A terep, ahol élünk, Status Kiadó, Csíkszereda, 182-187. old.

Enyedi György 2001

Tájak, régiók, települések Magyarországon, Ezredforduló, 2001/4. 19-23.o.

Léstyán Ferenc 2011
Megszentelt kövek. A középkori erdély püspökség templomai
In https://mek.oszk.hu/04600/04684/